Négysoros a pszichiátrián

Most itt a pszichoterápiás, rehabilitációs részlegen vagyok, és Pochahontast nézek. Jó lenne tiszta aggyal lenni és létezni, normálisan. Tudom hogy ebben sokan szeretnének segíteni. Ma már nincs csoportfoglalkozásom. Gerinctornám volt, az jó volt, találkoztam Katival, megöleltük egymást, ő is mondta, hogy volt már több sírógörcse itt. Nehéz itt azért a bezártság, de elvileg, és a azt hiszem gyakorlatban is – tudják a dolgukat, és segítenek jobban lenni. Nagyon jó lenne az álmomat megvalósítani, de az nem kicsi, az biztos.
Dokinővel ma nem beszéltem, pedig nagyon akartam. Furcsa vissza olvasni, mi történt… hogy gondolkodtam. ÉS még mindig nem vagyok teljesen előrébb.


Átköltöztem egy másik szobába.
HA nem leszek ennyire letompulva, írok.

Pilinszky: Négysoros
Alvó szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Olvastam itt a naplómban, hogy 1000 nap alatt csak össze szedem magamat, már kb 120 eltelt belőle, és tényleg jobban vagyok. Nem tudom melyik emlékem valóságos, és ez így nagyon nehéz.

Holnapra írnom kell neki pár, jó pár témáról. Arra gondoltam, majd ide írom, mert így könnyebb. Könnyebb írni nagyon sok mindenről. Hogy mennyire fáj. Fáj a világ. És mennyire sok. És most támaszkodhatok a családomra, de volt, amikor nem volt így – és ezért vagyok itt. Hogy az emberek átlagban nem figyelmesek, és nagyon kevesen lépnek, akkor, ha látják, baj van.

A pszichológusomnál a feladat az volt, hogy írjam le a dolgokat, azokat az emlékeket, amit most így utólag visszanézve nem vagyok biztos benne, hogy megtörtének.