Amit nem tudtok sokan rólam -júli2

Ezen sokat gondolkodtam, mi lehet az, amit a legtöbben nem tudnak rólam. Általában egy őszinte ember vagyok, és nem szoktam sok mindent elrejteni. Egy valamit mégis csak szűk körben osztok meg, pedig nem kéne hogy így legyen, mert nagy szégyellni való nincs benne. Schizoaffektív vagyok.

Általában úgy érzem senki nem tudja ez mit jelent. Nem vagyok egy szörnyteg, nincsenek közveszélyes pillanataim. Ha egyszerűen, dióhéjban le szeretném írni, elmondani, mi ez, azt mondanám, olyan érzéseket, állapotokat élek át, amit mások, akik ezzel nem küzdenek nem igazán élnek át. Nagyon erős hiányérzeteket, fájdalmat, elveszettséget, magányt érzek, illetve apátia is előfordul, nem is kevésszer. Hangulatingadozásaim vannak, amik váratlanok, és ijesztőek, és nem igazán tudok mit kezdeni velük.

Sokan lenéznek, értetlenkednek, miért választom azt az utat, hogy gyógyszereket szedek, és minden héten bemegyek a kórházba kontrollra, beszélgetni. A bolondokházába. Pedig úgy látom, az ismerőseim, azok az emberek, akik találkoznak velem, azok normálisnak, egészségesnek tekintenek -ezeket mondják is. Én mégis úgy érzem, szükségem van erre.

Abban biztos vagyok, hogy aki ezeket a dolgokat nem élte át, az nem tudja, milyen. Nem fogja soha megérteni, mire jó a gyógyszer, és hiába mondom neki, hogy más megoldás nincs nagyon, mert tényleg, sokszor a túlélésért küzdök. Nem gondolom magamat egy nagyon borúlátó embernek, de van, amikor borzalmasan rossz állapotban fekszem az ágyamon, sírok, és nincsenek közben nagyon érzéseim, legalábbis annyira fájnak dolgok, hogy hogy elnyomom őket.

Biztos jobban is lehetne menedzselni az életemet, ebben biztos vagyok, és akkor stabilabb lenne az életem és az állapotom. Sokszor megpróbálom elterelni a figyelmemet, illetve emberekkel találkozom, amikor nagyon rossz érzéseket élek át, és ezek segíteni szoktak. Ezt ajánlom azoknak is, akik hasonlókon mennek keresztül.

Sokan stigmát ragasztanak ránk, pszichiátriai betegekre, de ezzel, tudom, nem nagyon kell foglalkozni. Annyi mindenkivel szemben vannak előítéletek. Pedig nem kéne, hogy ez létezzen. Sajnálom, hogy ennyire keveset tudnak a kívülállók, azok, akik nem éltek át ilyeneket, az ilyen betegségekről, az ilyen emberekről. Ezért is fogok még írni erről.

Egy - számomra fontos - videót belinkelek ide, mert úgy gondolom, ebben jobban érzékelteti a sorstárs, az egészet, mint nekem sikerült. És az egyik példaképem is, a nő, aki előad benne.